Kora reggel indulunk a méhesbe, még mielőtt a nap igazán felmelegítené a levegőt – ilyenkor a méhek nyugodtabbak, mi pedig zavartalanul tudunk dolgozni. A nyári hónapokban hetente legalább egyszer végigjárjuk a kaptárakat, hiszen ilyenkor a legintenzívebb a család élete: hordják a nektárt, nevelik az utódaikat, és bővítik a népességüket.
Mire figyelünk egy-egy ellenőrzésnél?
Először mindig a bejáratot nézzük meg – a forgalom, a méhek viselkedése sokat elárul még azelőtt, hogy kinyitnánk a kaptárt. Utána sorra vesszük a kereteket: van-e elég hely a fiasításnak, elegendő-e a méztér, nincs-e jele betegségnek vagy rajzási kedvnek. Ha szükséges, bővítünk egy újabb mézürrel, hogy a család ne érezze magát szűkösen, és a méhész is időben tudjon pergetni.
Ez a fajta figyelem az, ami miatt a mézünk olyan, amilyen: nem egy gépesített nagyüzem terméke, hanem sok apró, személyes döntés eredménye, amit generációk óta hozunk meg a családban.
A gyerekek is gyakran velünk tartanak ilyenkor – kesztyű nélkül még nem nyúlnak a kaptárhoz, de már most megtanulják, hogy a méhek tisztelete és a türelem az alapja mindennek, amit csinálunk.